Második

2012. február. 10.

Egy februári naphoz túlságosan is jó idő volt. Sütött a nap és pár  ember egy szál pulcsiban mászkált az utcán. Úgy döntöttem, hogy én is elviszem Liz-t egy kis sétára. Csináltam neki teát amit kiöntöttem az üvegébe, biztosan megszomjazik az úton. Felvittem a szobájába és átöltöztettem. Jól felöltöztettem szegényt, alig bírt megmozdulni, de nem bíztam én ebben a jó időben. Biztos ami biztos. Én is magamra kaptam a ruháim és elindultunk. Alig bírtam ráadni a sapkáját. Egyszerűen nem bírja elviselni, pedig annyira aranyosan áll neki. A kis göndör szőke tincsei csak úgy kikandikálnak alóla. Nagy nehezen meggyőztem, hogy ha nem veszi le akkor elmegyünk és veszünk sütemény, szerencsére ez hatott. Egyáltalán nem éreztem melegnek a kinti időt, de Liz nagyon élvezte a friss levegőt. Elsétáltunk a közeli parkba, hogy igazán kiélvezzük a napsütést. Épp, hogy odaértünk megcsörrent a telefonom. Josh hívott, hogy menjünk haza mert valami fontosat szeretne mondani. Felkaptam a kicsit és már indultunk is, ő csak szomorúan nézett a park felé, ahol több gyerek is önfeledten játszott. Majdnem végig hisztizte az utat, hogy ő nem akar hazamenni és semmivel nem tudtam megvigasztalni. Mikor beléptünk a lakásba és meglátta az apját rögtön megnyugodott én letettem a földre és ő már szaladt is hozzá.

- Szia- köszöntem neki és nyomtam egy puszit a szájára. Leültünk a kanapéra és vártam, hogy végre kinyögje miért kellett ilyen sürgősen hazajönnünk és egyáltalán ő miért van itthon.

- Na szóval, kaptam egy új állásajánlatot – kezdte – egy férfi felhívott délelőtt, hogy elvállalnám-e, hogy egy bandának legyek a személyi edzője. Jó sok pénzt ajánlott így belementem. A lényeg annyi, hogy ha itthon vannak Londonban akkor majdnem mindennap foglalkoznom kell velük. Mivel öten vannak ezért nagy feladat lesz számomra. A többi kliensemből is le kell mondanom párat – ecsetelte a történetet. Örültem a boldogságának és annak is, hogy végre lesz egy kis pénzünk és talán vehetünk egy saját házat.

- Szóval ma átjönnek meginni egy szörpöt és megbeszéljük a teendőket- a szörp szónál elég furcsán néztem rá. Minek innának szörpöt ha van sör is?

- Szörp?- kérdeztem vissza, hogy biztosan jól hallottam-e.

- Igen példát kell nekik mutatnom, de úgyis sörözés lesz belőle. Elugrok a boltba veszek akkor sört és szörpöt, nem sokára jönnek szóval ha nem érnék vissza engedd be őket. – utasított és mire felfogtam mit mondott már hallottam, hogy beindítja az autót és elviharzik. Nagyszerű azt sem tudom kik ezek és engedjem be őket az otthonba.

- Anyuuuuuu. Sütii?- nézett rám bociszemekkel Liz. Teljesen elfelejtettem, hogy megígértem a sütizést.

- Sütünk mi. Gyere – megfogtam a kis kezét és elvezettem a konyhába. Előkerestem a leggyorsabb süti receptem amit még sütni sem kell és hozzáláttam. Adtam egy kis lisztet Lizynek, hogy lefoglalja magát valamivel. Nagyjából 10 percig kötötte le aztán elkezdte felém dobálni, ennek az lett az eredménye, hogy mindenhol lisztes voltam. Nem tudom hol járhat Josh már több mint fél órája elment. De ez rá vall, vendégek jönnek, ráadásul hozzá és ő rá se hederít a dologra. Mikor csengettek gyorsan ledobtam a kötényem és letöröltem az arcomról a lisztet. Ajtót nyitottam és 5 nagyjából velem egykorú srác állt az ajtóban. Látszólag nagyon meglepődtek és jót derültek a kinézetemen.

-Szia, öhm mi Josh-t keressük, rossz helyen járunk? – nézett rajtam végig egy rövid sötétbarna hajú és barna szemű srác.

- Sziasztok, igen jó helyen jártok, gyertek  beljebb Josh is nemsokára visszaér – invitáltam be őket a házba – üljetek le nyugodtan – mondtam nekik míg bekísértem őket a nappaliba – Mellesleg Emily vagyok, Josh barátnője – mutatkoztam be nekik egyenként. Ők is sorra, illedelmesen bemutatkoztak, akivel először beszéltem Liam, Niall akinek szőke haja és nagyon aranyos arca volt, Zayn, kicsit sötétebb bőrű és olyan rosszfiús kinézetű, Louis, felzselézett hajú és gyönyörű kék szemű és végül Harry, bongyori haj és pajkos mosoly. A bemutatkozás utáni beszélgetést  Liz hangja szakította félbe. A fiúk arcán döbbenetet láttam a hang hallatán és azon, hogy milyen gyorsan szaladtam a konyhába. Szerencsére csak a tévén nevetett fel a kicsi és nem történt semmi. A süti is kellőképpen megpuhult úgyhogy az egyik kezemben a kicsivel a másikban a süteménnyel mentem vissza a fiúkhoz. Lizyt a játékokhoz a sütit pedig a dohányzóasztalra tettem és leültem a fiúkhoz, hogy szórakoztassam őket míg visszaér a barátom.

- Nagyon aranyos kislány, ő a húgod? Tudod nagyon hasonlít rád. – kérdezte Louis és az ölébe vette Lizt. Számomra érthetetlen nyelven kezdett el vele kommunikálni.

- Nem ő a lányom – mondtam ki. Sokan a húgomnak hiszik, de mikor elmondom, hogy a gyerekem leesik az álluk. Aztán jönnek a szokásos kérdések, hogy miért nem vetettem el, Josh e az apja és ehhez hasonlók. A fiúk meglepetten néztek egymásra és már bombáztak is kérdésekkel. Végre Josh is befutott és megmentett a fiúktól. Nagyon jó fejek, meg viccesek, de valahogy nem volt most olyan hangulatban, hogy velük legyek. Lizzel együtt felmentünk az emeletre, őt beraktam a kiságyába én pedig leültem a fotelbe olvasni. Éjfél körül arra ébredtem, hogy nagyon fáj a hátam.. Csendben, hogy ne ébresszem fel az édesen szunyókáló kicsit kiosontam a szobából. Lentről hangokat hallottam, úgy döntöttem megnézem mit csinálnának még mindig. Ahogy leértem láttam, hogy itt nem csak sör fogyott, volt az asztalon minden, whisky, vodka, jäger. A fiúk úgy elbeszélgettek Joshal, mintha már ezer éve ismernék.

Így ismerkedtünk meg a fiúkkal, ez már több mint egy éve. Azóta amikor csak tehetik jönnek, én pedig próbálom a hülyeségeiket elviselni. Persze nagyon jól érzem magam velük, sőt néha komoly témákról is tudunk beszélni. Louis mindig felvidít, sőt lassan már megérzi, ha rossz kedvem van ugyanis mindig akkor csörren meg a telefonom. Liam, hát talán ő ért meg a legjobban, mindenben segít, néha még a barátnőjével vigyáznak is Lizre és minden aggódás nélkül bízom rájuk. Zayn mellett hihetetlen gyorsan megnyugszom, főleg ha dugiban rágyújtunk. Míg terhes voltam, persze sosem gyújtottam rá és most is csak hébe –hóba. Harry aki legtöbbször a szexuális életemhez próbál hozzászólni egy két szóval és mindig csak arra célozgat, hogy bármikor vigyáz a kicsire ha ránk jön a hancúrozhatnék. Képzelem, hogy rögtön arra használná, hogy még több csajt összeszedjen. Niall, ő pedig az akit akkor hívok, ha már nem bírok Lizzel, olyan gyorsan megnyugszik mellette, mint senki mellett, és az a ragaszkodás, ha itt van, állandóan csak a fiúval akar játszani. Vele beszélem meg, ha valami problémám van Joshal és ő is mindent elmond nekem, akár olyanokat is amiket a fiúknak és én ezeket hét lakat alatt tartom. 

Első

Sziasztok. Itt is van az első fejezet, remélem tetszik :) 

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, fél nyolc van Lizy mindjárt felébred. Ő az első aki reggel eszembe jut, a következő pedig Josh. Mosolyra húzódik a szám, de még nem nyitom ki a szemem. Végig simítom a kezem  az ágyon és szomorúan veszem tudomásul, hogy már elment. Pedig általában mindig együtt ébredünk. Sóhajtok egy nagyot és kinyitom a szemem és pont akkor lép be a szobába Ő. A haja, mint mindig most is fel van zselézve, kék szeme csak úgy csillog mikor rám néz és nincs rajta póló. Egyszerűen még mindig nem szoktam meg, hogy ennyire tökéletes. Jól kidolgozott test, markáns arc. Nem értem, hogy szerethet ő engem. Ha ez még nem lenne elég a kezében egy tálca tele finomságokkal. Igaz elég volt ránéznem, hogy megéhezzek.  Közelebb jön leül mellém az ölembe teszi a tálcát és egy puszit nyom a homlokomra.

- Jó reggelt édesem- mondja mély rekedtes hangján.

- Neked is jó reggelt, ezt mire fel kapom? – mutatok az ölembe pihenő rántottára, narancslére és almára.

- Mert szeretlek és mert megérdemled. – mosolyog és egy csókot nyom a számra. Nekidől az ágy háttámlájának és bőszen figyel míg el nem fogyasztok egytől egyig mindent. Nem értem mire ez a nagy kedveskedés ugyanis nincs se szülinapon és nem is vesztünk össze. Gondolataimból Lizy hangja ugraszt ki amivel jelzi, hogy igenis ébren van és foglalkozzunk vele. Már épp tenném arrébb a tálcám, mikor Josh megfogja a kezem.

- Majd én intézem, reggelizz meg. – mondja én pedig elkerekedett szemekkel nézek rá. Nem szokása reggel a gyerekkel foglalkozni, de hallgatok rá és belapátolom a tányéromon maradt ételt. Kibújok a meleg takaró alól és belebújok a mamuszomba. Felkapom a tálcát és már viszem is le a konyhába. Igyekszem nem elesni a lépcsőn. A házunk nem túl nagy de nekünk pont megfelel. A bejárati ajtóval szemben van a lépcső, jobbra nyílik a nappali. Nem túl nagy helység a falak fehérek, a szoba közepén egy szürke kanapé van színes párnákkal szemben a tv és a kettő közt egy dohányzóasztal. A nappali is tele van gyerek játékokkal, itt mindig próbálom elpakolni de nem sokáig maradnak a helyükön. Innen nyílik egy ajtó amely a konyhába vezet ami egyben az étkező is. A fal tört fehér a konyhabútor pedig sötétbarna. Van egy kis konyhasziget is, amit előszeretettel használunk reggelinél. A konyhából kilátunk a kertre. Az ajtó előtt pedig egy fa étkező asztal van amit ha többen vagyunk bővíteni lehet. Az emeleten 3 szoba és egy fürdő van. A hálószobánk fala krém színű, egy egyszerű vas franciaágyból és fehér szekrénysorból áll ahol bár szűkösen de elférnek a ruháink. A pici szobája rózsaszínre lett festve, tele van játékokkal és a kiságya a szoba közepén helyezkedik el. Ez a kedvencem szobám az egész házban. A fürdő a folyosó végén van, mivel ezt még fel kell újítanunk amire még nincs elég pénzünk így csak egy kád, egyszerű csempe és egy csap foglal helyet. Gyorsan elöblítettem a tányérom és szaladtam fel, hogy végre megölelgessem a lányom. Miközben a lépcsőn megyek  fel meglátok egy képet a falon és hirtelen eszembe jut, miért ilyen kedves velem Josh. Ma vagyunk együtt 3 éve. Hihetetlen, hogy kiment a fejemből. Mikor belépek a gyerekszobába látom, hogy Lizy az apukája ölébe van aki épp játszik vele. Már van egy pár tejfoga és nem is fél mutogatni őket, nevetése betölti az egész szobát. Mikor meglát, felcsillannak gyönyörű kék szemei és rögtön utánam nyúl. Josh készségesen átadja én pedig beszívom a kicsi illatát. Olyan édes és tipikus babaillata van, de mégis egyedi.

- Boldog 3 évet – lépek közelebb Joshoz és egy csókot lehelek a szájára.

- Hát eszedbe jutott. – nevet- de most el kell mennem tudod jönnek a srácok és nem késhetek. – látom, hogy sajnálja, hogy nem lehet velünk- Tényleg sajnálom, délután jövök – ad egy csókot, lehel egy puszit Lizy buksijára és már indul is. Na most törhetem a fejem, hogy mit vegyek neki az évfordulónkra. Úgy döntök felhívom a legjobb barátnőmet Kristent és tőle kérek tanácsot. Elindulok a telefonomért, tárcsázok és amíg kicseng lemegyek a nappaliba, hogy lefoglaljam egy kis játékkal Elizabethet. Sokadik kicsengésre veszi csak fel drágalátos barátnőm a telefont. Mióta Londonba költöztem jóban vagyunk. Együtt dolgoztunk a kávézóban de ő kapott egy jobb ajánlatot és lelépett. Teljesen eltérőek vagyunk. Nem csak külsőre, hisz neki rövid, világosbarna haja van és modell alkata, míg én hosszú szőke és nem pont egy modell alkat. Igaz büszke vagyok magamra, hogy szülés után is jól tartom magam. Alig veszi fel a telefont már bele is mondja, hogy mindjárt ideér hozzám és majd beszélünk. Már meg sem lepődök rajta, amikor csak teheti benéz. Imádja Lizyt, meg persze engem. Amióta szerepet kapott egy sorozatban azóta pedig még jobban szeret elmenekülni valahova ahol nem nyaggatják állandóan kérdésekkel. Átkapcsolom a tv-t az egyik zenecsatornára, hogy kicsit jobb kedvet csináljak magamnak, nem mellékesen a lányom imádja a zenét akármilyet hall állandóan táncol és gügyög. Nem tudom honnan vagy kitől tanulta a szereplést, mert se én se az apja nem vagyunk egy énekes fajták, de örülünk az érdeklődésének. 10 perc múlva  megszólal a csengő én pedig beengedem a barátnőm. Most is gyönyörű, mint mindig, bár kicsit fáradtnak tűnik az arca. Csináltam magunknak kávét és leültünk a asztalhoz, de úgy, hogy rálássunk Lizre.

- Szóval, szerinted mit csináljak? Semmi ötletem sincs. – kérdezem és közben belekortyolok a kávémba.

- Mikor főztél neki utoljára? Csináld meg neki a kedvenc a kajáját, szerintem ennél jobb nincs. Aztán persze az ágyban is etesd meg, ha érted mire gondolok. Amit tőlem kaptál múltkor fehérnemű pont jó lesz, fogadni merek  még nem vetted fel – mondta és biztatóan nézett rám – Ha gondolod eljövök Lizyért este és holnap visszahozom, tudod, hogy nálam is el tud játszani meg aludni – látom rajta, hogy nagyon örülne ennek a verziónak. Az ötlet egyszerűen zseniálisnak hangzik, ezt az ottalvós dolgot még át kell gondolnom.

- Itt tudnál addig maradni míg elkészülök a kajával? Egyszerűbb lenne, aztán majd elviszed ha kész vagyok és Josh hazaért. Ha az így jó neked is – mondom ki nehezen. Nem könnyű másnak oda adni az egy szem lányom, olyan kis apró és törékeny. Persze megbízok Kristenben de ez nem az ő hibája, én vagyok ilyen. Szerencsére Josh kedvenc étele nem túl bonyolult, de mivel már dél is elmúlt. Igen így elbeszélgettük az időt. Ő pedig 3 óra után várható haza ezért jobbnak látom nekifogni. Mindent elkészítek a krumplit, a húst sőt még egy kis levest is főzök, mert kicsit meg van fázva. Háromnegyed négy van. Már rég itthon kéne lennie és Kristennel már tűkön ülünk, hogy vajon hol lehet. Úgy döntök, hogy felhívom és megkérdezem merre jár. Nem veszi fel, megpróbálom még egyszer de semmi. Mi csak várunk és várunk. Közben már Lizyt is megetettük és ő újra a tévé előtt táncol valami zenére. Fél hatkor csörög a telefonom, ő az.

- Szia- szólok bele tetetett unalommal a telefonba

- Szia kicsim, figyel átjönnek a srácok grillezni, meg tudnál teríteni meg ilyenek? Nem sokára ott vagyunk, de le kell tennem szia puszi szeretlek – és már le is rakta. Én csak állok a konyha közepén és Kristen kérdőn néz rám. Ezért főztem neki? Meg egyáltalán ez a mi napunknak  kéne, hogy legyen. Erre mit csinál idehívja a haverjait. Itt hangsúlyozom nem a fiúkkal van a baj, mert szeretem őket, hanem Vele. Amiért ilyen. 

Prológus

Sziasztok. Igaz, hogy a másik blogom is nagyon friss még, de ezt a sztorit valahogy megálmodtam és nem tudtam nem elkezdeni. Úgyhogy tádám itt a prológus. Visszajelzéseket várok :) xx

 A nevem Emily Stone és  20 éves vagyok. 18 évesen úgy éreztem, hogy elég érett vagyok ahhoz, hogy új életet kezdjek. Bristolból Londonba költöztem az barátommal. A szüleim mindig is óvtak mindentől, hiszen egy szem gyerek vagyok. Nehéz volt nekik elfogadni a döntésemet, de belegyeztek. Igaz nem volt sok választásuk, mindenképp eljöttem volna, így legalább tudom, hogy számíthatok rájuk. A barátommal már fél éve voltunk egy pár, soha nem voltam még olyan boldog, mint akkor. Minden vágyam az volt, hogy felvesznek a művészeti főiskolára és azt tanulhatom amiért élek. A fényképezés. Mióta az eszemet tudom kattogtatok, 15 évesen megkaptam az első komoly gépemet. Azóta csak még jobban magával ragadott az egész. Ez volt az álmom. De csak volt, ugyanis már most másért élek. Épp, hogy felnőtt lettem, megváltozott az életem. A terveim, céljaim, minden. Megtudtam, hogy várandós vagyok. Lesokkolt a hír, de mikor felfogtam, mi is történt, tudtam, hogy meg kell tartanom. Hiszek abban, hogy minden okkal történik és ez az én sorsom, nem tudom mi fog belőle kisülni, de vannak akik mellettem állnak és támogatnak. Mivel a barátom elfogadta, hogy apa lesz, onnantól kezdődött meg az új életünk. Próbáltam munkát találni, de sehol sem alkalmaznak szívesen várandós lányokat. Végül sikerült megegyeznem egy kávézó főnökével, hogy a szülés után amint lehet visszamegyek dolgozni. Így lett meg az első állásom, nem az amire számítottam, de a kicsiért mindent. A szüleim rámcsapták a telefont mikor elmondtam nekik a hírt, nem is számítottam másra. Szerencsénkre a barátom szülei teljesen máshogy viselkedtek, felajánlották, hogy bármikor szívesen vigyáznak a picire, csak szóljunk. Még szerencse, hogy ők is Londonban laknak, különben nem tudom mi lett volna velünk. Itt vagyunk most, 2013. elején, a kávézóban dolgozom még mindig fél állásban, otthon Elizabethel  vagyok aki már mindjárt 3 éves, ha van egy kis szabadidőm pedig fotózok. Néha munka, néha csak hobbi. A barátom, aki nemsokára a vőlegényem lesz (igen megtaláltam a gyűrűt, vessetek meg) talált magának egy nagyon jó melót. Mivel mindig nagyon szeretett sportolni, így személyi edző lett. Nagyon elfoglalt és már volt pár híresség is akivel dolgozott. Egyszerűen büszke vagyok rá. Félre tudtunk tenni annyi pénzt, persze a szülők segítségével, hogy vettünk egy saját lakást. Egy-két dolog még hiányzik, de ez ilyen, sosincs kész teljesen. Így élünk mi hárman, boldogságban, néha vannak kisebb nagyobb összezördülések, ilyen az élet.