Első

Sziasztok. Itt is van az első fejezet, remélem tetszik :) 

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, fél nyolc van Lizy mindjárt felébred. Ő az első aki reggel eszembe jut, a következő pedig Josh. Mosolyra húzódik a szám, de még nem nyitom ki a szemem. Végig simítom a kezem  az ágyon és szomorúan veszem tudomásul, hogy már elment. Pedig általában mindig együtt ébredünk. Sóhajtok egy nagyot és kinyitom a szemem és pont akkor lép be a szobába Ő. A haja, mint mindig most is fel van zselézve, kék szeme csak úgy csillog mikor rám néz és nincs rajta póló. Egyszerűen még mindig nem szoktam meg, hogy ennyire tökéletes. Jól kidolgozott test, markáns arc. Nem értem, hogy szerethet ő engem. Ha ez még nem lenne elég a kezében egy tálca tele finomságokkal. Igaz elég volt ránéznem, hogy megéhezzek.  Közelebb jön leül mellém az ölembe teszi a tálcát és egy puszit nyom a homlokomra.

- Jó reggelt édesem- mondja mély rekedtes hangján.

- Neked is jó reggelt, ezt mire fel kapom? – mutatok az ölembe pihenő rántottára, narancslére és almára.

- Mert szeretlek és mert megérdemled. – mosolyog és egy csókot nyom a számra. Nekidől az ágy háttámlájának és bőszen figyel míg el nem fogyasztok egytől egyig mindent. Nem értem mire ez a nagy kedveskedés ugyanis nincs se szülinapon és nem is vesztünk össze. Gondolataimból Lizy hangja ugraszt ki amivel jelzi, hogy igenis ébren van és foglalkozzunk vele. Már épp tenném arrébb a tálcám, mikor Josh megfogja a kezem.

- Majd én intézem, reggelizz meg. – mondja én pedig elkerekedett szemekkel nézek rá. Nem szokása reggel a gyerekkel foglalkozni, de hallgatok rá és belapátolom a tányéromon maradt ételt. Kibújok a meleg takaró alól és belebújok a mamuszomba. Felkapom a tálcát és már viszem is le a konyhába. Igyekszem nem elesni a lépcsőn. A házunk nem túl nagy de nekünk pont megfelel. A bejárati ajtóval szemben van a lépcső, jobbra nyílik a nappali. Nem túl nagy helység a falak fehérek, a szoba közepén egy szürke kanapé van színes párnákkal szemben a tv és a kettő közt egy dohányzóasztal. A nappali is tele van gyerek játékokkal, itt mindig próbálom elpakolni de nem sokáig maradnak a helyükön. Innen nyílik egy ajtó amely a konyhába vezet ami egyben az étkező is. A fal tört fehér a konyhabútor pedig sötétbarna. Van egy kis konyhasziget is, amit előszeretettel használunk reggelinél. A konyhából kilátunk a kertre. Az ajtó előtt pedig egy fa étkező asztal van amit ha többen vagyunk bővíteni lehet. Az emeleten 3 szoba és egy fürdő van. A hálószobánk fala krém színű, egy egyszerű vas franciaágyból és fehér szekrénysorból áll ahol bár szűkösen de elférnek a ruháink. A pici szobája rózsaszínre lett festve, tele van játékokkal és a kiságya a szoba közepén helyezkedik el. Ez a kedvencem szobám az egész házban. A fürdő a folyosó végén van, mivel ezt még fel kell újítanunk amire még nincs elég pénzünk így csak egy kád, egyszerű csempe és egy csap foglal helyet. Gyorsan elöblítettem a tányérom és szaladtam fel, hogy végre megölelgessem a lányom. Miközben a lépcsőn megyek  fel meglátok egy képet a falon és hirtelen eszembe jut, miért ilyen kedves velem Josh. Ma vagyunk együtt 3 éve. Hihetetlen, hogy kiment a fejemből. Mikor belépek a gyerekszobába látom, hogy Lizy az apukája ölébe van aki épp játszik vele. Már van egy pár tejfoga és nem is fél mutogatni őket, nevetése betölti az egész szobát. Mikor meglát, felcsillannak gyönyörű kék szemei és rögtön utánam nyúl. Josh készségesen átadja én pedig beszívom a kicsi illatát. Olyan édes és tipikus babaillata van, de mégis egyedi.

- Boldog 3 évet – lépek közelebb Joshoz és egy csókot lehelek a szájára.

- Hát eszedbe jutott. – nevet- de most el kell mennem tudod jönnek a srácok és nem késhetek. – látom, hogy sajnálja, hogy nem lehet velünk- Tényleg sajnálom, délután jövök – ad egy csókot, lehel egy puszit Lizy buksijára és már indul is. Na most törhetem a fejem, hogy mit vegyek neki az évfordulónkra. Úgy döntök felhívom a legjobb barátnőmet Kristent és tőle kérek tanácsot. Elindulok a telefonomért, tárcsázok és amíg kicseng lemegyek a nappaliba, hogy lefoglaljam egy kis játékkal Elizabethet. Sokadik kicsengésre veszi csak fel drágalátos barátnőm a telefont. Mióta Londonba költöztem jóban vagyunk. Együtt dolgoztunk a kávézóban de ő kapott egy jobb ajánlatot és lelépett. Teljesen eltérőek vagyunk. Nem csak külsőre, hisz neki rövid, világosbarna haja van és modell alkata, míg én hosszú szőke és nem pont egy modell alkat. Igaz büszke vagyok magamra, hogy szülés után is jól tartom magam. Alig veszi fel a telefont már bele is mondja, hogy mindjárt ideér hozzám és majd beszélünk. Már meg sem lepődök rajta, amikor csak teheti benéz. Imádja Lizyt, meg persze engem. Amióta szerepet kapott egy sorozatban azóta pedig még jobban szeret elmenekülni valahova ahol nem nyaggatják állandóan kérdésekkel. Átkapcsolom a tv-t az egyik zenecsatornára, hogy kicsit jobb kedvet csináljak magamnak, nem mellékesen a lányom imádja a zenét akármilyet hall állandóan táncol és gügyög. Nem tudom honnan vagy kitől tanulta a szereplést, mert se én se az apja nem vagyunk egy énekes fajták, de örülünk az érdeklődésének. 10 perc múlva  megszólal a csengő én pedig beengedem a barátnőm. Most is gyönyörű, mint mindig, bár kicsit fáradtnak tűnik az arca. Csináltam magunknak kávét és leültünk a asztalhoz, de úgy, hogy rálássunk Lizre.

- Szóval, szerinted mit csináljak? Semmi ötletem sincs. – kérdezem és közben belekortyolok a kávémba.

- Mikor főztél neki utoljára? Csináld meg neki a kedvenc a kajáját, szerintem ennél jobb nincs. Aztán persze az ágyban is etesd meg, ha érted mire gondolok. Amit tőlem kaptál múltkor fehérnemű pont jó lesz, fogadni merek  még nem vetted fel – mondta és biztatóan nézett rám – Ha gondolod eljövök Lizyért este és holnap visszahozom, tudod, hogy nálam is el tud játszani meg aludni – látom rajta, hogy nagyon örülne ennek a verziónak. Az ötlet egyszerűen zseniálisnak hangzik, ezt az ottalvós dolgot még át kell gondolnom.

- Itt tudnál addig maradni míg elkészülök a kajával? Egyszerűbb lenne, aztán majd elviszed ha kész vagyok és Josh hazaért. Ha az így jó neked is – mondom ki nehezen. Nem könnyű másnak oda adni az egy szem lányom, olyan kis apró és törékeny. Persze megbízok Kristenben de ez nem az ő hibája, én vagyok ilyen. Szerencsére Josh kedvenc étele nem túl bonyolult, de mivel már dél is elmúlt. Igen így elbeszélgettük az időt. Ő pedig 3 óra után várható haza ezért jobbnak látom nekifogni. Mindent elkészítek a krumplit, a húst sőt még egy kis levest is főzök, mert kicsit meg van fázva. Háromnegyed négy van. Már rég itthon kéne lennie és Kristennel már tűkön ülünk, hogy vajon hol lehet. Úgy döntök, hogy felhívom és megkérdezem merre jár. Nem veszi fel, megpróbálom még egyszer de semmi. Mi csak várunk és várunk. Közben már Lizyt is megetettük és ő újra a tévé előtt táncol valami zenére. Fél hatkor csörög a telefonom, ő az.

- Szia- szólok bele tetetett unalommal a telefonba

- Szia kicsim, figyel átjönnek a srácok grillezni, meg tudnál teríteni meg ilyenek? Nem sokára ott vagyunk, de le kell tennem szia puszi szeretlek – és már le is rakta. Én csak állok a konyha közepén és Kristen kérdőn néz rám. Ezért főztem neki? Meg egyáltalán ez a mi napunknak  kéne, hogy legyen. Erre mit csinál idehívja a haverjait. Itt hangsúlyozom nem a fiúkkal van a baj, mert szeretem őket, hanem Vele. Amiért ilyen.